Mai, rohanó világunkban az emberek jelentős többsége egyáltalán nem képes lazítani. Folyamatosan gondolkodnak valamin, nem tudják kikapcsolni gondolataikat, ellazítani izmaikat. Őszintén szólva egy-egy stresszesebb időszak után nekem sem volt könnyű kiszakadni a hétköznapokból, ám néhány évvel ezelőtt megtanultam, hogy mi is az a relaxáció, és azóta nem csak kikapcsolni vagyok képes, de ennek a technikának köszönhetően a stresszt is jobban tűröm! Hogy miért? Mert a relaxáció nem csak az izmokat lazítja el, hanem idegi és lelki ellazulást is jelent egyben.

Többféle relaxációs gyakorlat is létezik, ám a következőket minden esetben érdemes szem előtt tartani: a relaxáláshoz próbáljunk nyugodt környezetet választani, hunyjuk le a szemünket, ne rohanjunk sehova, helyezkedjünk el kényelmesen, és ha úgy érezzük, ez segítségünkre lehet, válasszunk zenét a relaxációhoz. Az, hogy a milyen típusú relaxáció felel meg számunkra a leginkább, tapasztalataim szerint egyénenként változó. Sokat olvastam a témában, kipróbáltam több féle módszert is, de számomra a gondolati utazás vált be a leinkább.

Ennek a technikának az alapja, hogy a kikapcsolódást a képzelet erejével segítjük elő. Hogy hogyan? Gondolatban egy számomra szép helyet jelenítek meg maga előtt, ahova képes vagyok visszavonulni, mint a nyugalom szigetére. A lényeg, hogy miközben megteremtem magamban ebben a helynek a képét, a hangokat, színeket, illatokat, pozitív érzések keletkeznek bennem, így képes vagyok az agyam több területét megmozgatni, ezzel párhuzamosan ellazítani is azokat. Kizárok minden külső tényezőt, csak arra koncentrálok, hogy az általam megteremtett ideális világban milyen benyomások hatnak rám, és átadom magam a kellemes biztonság érzésének. Általában kellemesen elbágyadok tőle, megnyugszom és feltöltődöm.

Természetesen vannak más, szintén egyszerű technikák, de minden esetben türelmesnek kell lenni, hiszen a relaxáció igazi elsajátításához is időre és türelemre van szükség, de őszintén mondhatom, megéri megismerkedni ezekkel a technikákkal, hogy képesek legyünk egy nagy levegőt venni, mikor már fuldoklunk a hétköznapokok fojtogató világában.